Az abaligeti horgászparadicsom.
Igen már a nevébe is próbáltam beleilleszteni érzésemet. De nehéz. Nagyon nem tudok még mondani sem semmit a tóról. Csak röviden és tömören ,annyit hogy maga a paradicsom.
Itt aztán jól érzi magát a horgász és a kisérete egyaránt.
A tónak és környékének rendezettségéről ,aki gondoskodik. Aki a büfében ,mintha csak családtag lenne az ember ,olyan kedvességgel fogad mindenkit. Tóth László. Ő a tógazda. És a házigazda egyben.
Már első ideérkezésemkor csak ámultam és bámultam. Azóta pedig úgy járok ide vissza ,mintha haza járnék. Jól érzem magamat itt. A tó halfunája fennséges. A kis keszegtől kezdve az afrikai harcsán keresztül az óriápontyokoig minden megtalálható. A kis horgásztól,mint én is a nagy bojlis horgászig mindenki megtalálja kedvére való időtöltést. Nehéz .sőt nem lehet innen keserű szájízzel távozni. Hacsak nem iszik valaki egy stampedli unicumot a büfében.
Az
Már sokadik alkalommal is a kis félszigetet kaptam meg barátaimmal Lacitól. Nagyon szertem ezt a helyet. Olyan mintha egy igazi szigeten lennék. Csönd ,nyugalom és kimeríthetetlen élménybeszámolók helyszíne már számunkra.
Mint általában most is az Ignesti termékeivel próbáltam szerencsét. Nem kis sikerrel.
Fogási palettám a kisebb amúrtól a pontyig,
Az afrikai harcsától a szürkeharcsa szakításáig szinte horgászatom elejétől a végéig állandóan változott.
Még egy kicsi amúr is megkóstolta a csalimat.
Azért az ignesti etetőanyagok és csalianyagok most is a legkedvesebb halamat a pontyot tudta horgomra csalni. Szép számmal sikerült horogra csalnom őket.
Mint minden alkalommal most is a fényképezés és a gondos ápolás után kíméletesen visszakerültek eredeti közegükbe.
És még nem is fényképeztük le a többiek fogását. Azt majd legközelebb.